Szellemes játék 2.0

• 2009-10-25 17:01:28

• en1 (hozzászólások: 17) Címkék: játék, szellem, történet

Hát lehet, hogy Eternity leharapja a fejem, de úgyhatároztam, hogy a tavalyi Szellemes játék idei "folytatását" elindítanám. Nekem nagyon tetszett az előző évi.

Lassan itt van Mindenszentek Napja ("amerikaiul": Halloween), amihez ugye mindenféle rémmesék, sztorik kapcsolódnak.

Ezzen felbuzdulva, a tavalyi "többdimenziós" rémmese írás idei változatát indítanám el.

A szabályok maradnának azok, amit tavaly Eternity megadott:

"1. Én most elkezdek itten egy kis mesét, amiben van valami ijesztős, vagy furcsa.

2. Megnevezek két embert, aki MOST ONLINE, akik folytatják ezt a mesét, természetesen úgy, ahogy nekik tetszik, egymástól függetlenül.

3. Amikor publikál, ez a két ember is megnevez kettőt-kettőt (online!), és akkor ők is folytatják, saját szájízük szerint, természetesen mindőjük azt a történetet, amihez utoljára meghívója írt hozzá.

4. Minden folytatásnak legalább 1000 leütésesnek kell lennie (ez kb. 10-15 mondat).

5. Minden folytatásban kell lennie (legalább) egy olyan momentumnak, ami legalább egy kicsit ijesztegetős.

6. Természetesen lehet tréfálkozni, mókázni is, hiszen a szórakozás a lényeg, de kérem, senki ne írjon blődli faszságot, vagy olyat, amit már egyszerűen lehetetlen folytatni! Ha valaki úgy érzi, hogy nem tud érdemben hozzátenni a sztorihoz, mert épp nincs ötlete, az nyugodtan hárítsa a meghívását, mindig lesz valaki más, aki majd elvállalja. --> Tehát a vállalás önkéntes! Csak legyen lekommunikálva a nemleges válasz, hogy ne szakadjon meg a mese-lánc.

7. Mindegyik folytatást a felkéréstől számított 3 órán belül publikálni kell. Ezért fontos, hogy online legyen, akit hívsz, hogy meg tudd vele beszélni, hogy tudja-e teljesíteni ezt a feltételt. Ha épp csak beugrott, nem ér rá írni is, akkor vissza kell vonni az ő hívását (később természetesen lehet újra, valaki másnak hívnia azt, aki egyszer nem ért rá írni), és meg kell hívni valaki mást, aki persze online.

8. Ha valakit késő éjjel hívnak meg, annak természetesen nem kell azonnal íráshoz látnia, viszont fontos, hogy másnap reggel első dolga legyen a folytatás publikálása, hogy ne akadjon el a lánc.

9. Mindenkire egyszer kerülhet csak sor az írásban.

10. Minden posztnak tartalmaznia kell linket a meghívója sztorijához, illetve ehhez a poszthoz - megkönnyítendő azok dolgát, akik ezt a falomb-szerűen szerteágazó, többdimenziós történetet szeretnék minden változatban végigolvasni.

11. A folytatásokban kérem mellőzni a politikai típusú utalásokat. Rémmesét írunk, MESÉT, tehát semmi gazdaság és semmi politika - tessék elrugaszkodni a rögvalóságtól!

12. Természetesen nem kell - nem is tudnánk, lévén hamar elfogynak a "szabad" emberek - a végtelenségig folytatni a mesét. Úgy gondolom, hogy a befejezését időzítsük mondjuk szombat éjjel 24 óra 00 percre. :)

13. Vannak, akiknek a) az online-levés sosem okoz nehézséget, és b) vannak, akiknél ritkaság. Ők, ha olvassák ezt a posztot, és van kedvük a következő 3 nap folyamán a maratoni többdimenziós kísértethistóriánkba becsatlakozni, azok kommenteljenek be ide, jelezve, hogy a) ők bármikor szívesen állnak rendelkezésre, elég nekik egy mélt dobni, és már jönnek is írni, b) előreláthatólag mikor lesznek online, amikor is szívesen vállalnak írást, tehát lehet őket majd akkor lehet meghívni."

És akkor a történet eleje:

Eltelt egy év... Ismét ez a fránya Halloween. Persze ismét előkerült a jó öreg boszorkányüldözéses sztori, Halloween, Salem... és a tavalyi nagy siker után, az osztály közös felkiáltásra Stent szavazta meg egy újabb, de a tavalyitól azért eltérő kiselőadás megírására a halloweeni történelemórára.

Sten vonakodott, de végül elvállalta a feladatot.

Sötét, borús este. Ismét otthon, merengve a számítógép billentyűzete előtt. Gondolkodva, előkotorva a tavalyi anyagot... olvasgatja, lapozgatja... Salem. Ismét ez a Salem. Hm. Ejnye, ennek így nem lesz jó vége. Merengett a tavalyi eseményeken. Eszébe jutott, hogy az előző évi nagy feladatmegoldásnak nem lett annyira jó vége, de még él. Eszébe jutottak a kalandok, a furcsa helyszínek és Lana. Hát persze. Hm. Az aranyos Lana, az éjfekete hajával, gyönyörű szemeivel. 

Oda is fordult gyorsan a számítógép elé. Rá az Internetre - mert ugye tavaly minden abban az elátkozott könyvtárban kezdődött, ahová azóta se tette be a lábát - klikk, a keresőbe gyorsan beírta az azóta is fejében motoszkáló nevet: Lana Stanley.

- Hm, hol is lakott anno? - suttogta magában. - Brooklyn, Sunset Park 15, NY

Enter.

Na ne. A keresés eredményt hozott. Rá a térképre. Klikk. És igen... még áll a ház. Ugyanolyan komor, szürke falak, klinkertégla, némi narancssárgás színeződés. Hát ez érdekes. A bejárat felett tábla: Lana Jósdája.

Hoppá. Ezt meg kell néznem.

Elfodult a számítógép elől, felpattant, felkapta ruháját, ki a lakásból, irány a metró.

Fél órás utazás után megérkezett a helyszínre. Egy kicsit más volt, mint a térkép utcanézetében. Sunset Park 15. Az. Szürkés falak, narancsos tégla. Ez stimmel... Viszont a felirat, a felirat hiányzik és a ház is sokkal lepukkantabb. Ez hogy lehet? A térkép szerint alig 1 évesek az interneten található képek.

- Áh, biztos valami tévedés. - gondolta és hazabattyogott.

Ismét a számítógép elé ülve, a monitorra tekintve kikerekedett a szeme. Nyitva hagyta a képernyőn a térképoldalt, rajta az utcakép, de már nem ugyanazzal a képpel.

- Ez hogy lehet? - kiáltott fel hangosan. - Hogy lehetséges ez? - hisz rajta kívül azóta se járt senki sem a szobájában.

Visszagomb, majd újra a cím, klikk, és ugyan az a kép. Felirat sehol, a ház lepukkantabb, ahogy élőben látta. De akkor hogy került oda a Lana Jósdája felirat? Csak a gondolatai játszottak nosztalgiázva?

Talán.

Lefeküdt aludni. Még elalvás előtt elhatározta: holnap ismét elnéz a helyszínre.

Úgy is tett. Iskola, meg a délutáni amerikai fociedzés után, este 8 felé, a gyors vacsora után, izgatottan futott a metróhoz és robogott Brooklynba, a Sunset Park 15-höz, hogy leellenőrizze ismét a tegnap este látottakat.

Az utcán senki. Derengő félhomály. Sunset Park 15., igen. És... és... Lana Jósdája tábla.

- Hát ez meg mi? - döbbenten tette fel a kérdést? - Ki hülyéskedik velem? Mi ez már? Megbolondultam?

Ekkor a tábláról levéve a szemét, a ház ajtaja felé fordulva hirtelen azt vette észre, hogy az egyik ablak függönye megmozdul és lassan visszaereszkedik. Valaki kikukucskált rajta, majd gyorsan hátralépve elsietett előle.

Sten - fel a lépcsőn - sebesen az ajtóhoz lépett: hátha elcsípi a leselkedőt. Megfogta a kilincset és mindenféle kopogás nélkül belépett az ajtón.

A folytatást talemától és eternitytől várom.

A kirajzolódó sztorit itt foglaltam össze!

(Megjegyzés: a tavalyi kavarodást elkerülendő. A fenti két bloggernek KELL csak az ÉN történetem folytatni. A többi meghívottnak értelemszerűen a meghívó történetét KELL majd továbbírnia kapcsolódva ezen induló sorokhoz. :-))